Fa raklapok induló vállalkozásoknak: hogyan csomagoljam és szállítsam az árut?

Nagyon sok vállalkozónak új cég indításakor, különösen a termelésben vagy a logisztikában, magának kell eldöntenie, mire helyezi és min szállítja az árut.

Vannak esetek, amikor az ágazat, amelyben tevékenykedni fognak, „előírja” a cégeknek az áru csomagolásának és/vagy szállításának módját (például az autóipar, ahol szinte minden szabványosított: ha egy bizonyos alkatrészt vagy részegységet szeretne gyártani, az autógyártó – vagyis aki összeszereli – többé-kevésbé „megszabja”, hogyan kell csomagolni és szállítani) a neki szállított árut. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a vállalkozónak „szabadsága” van a csomagolás és a szállítás módjának megválasztásában, a vevőt pedig csak egy dolog érdekli: hogy az áru sértetlenül és biztonságosan megérkezzen.

A második esetben – bár ez nem mindig történik meg – ideális lenne, ha a vállalkozó nagyon alaposan elemezné a gyártandó áru csomagolását és szállítását, egy egyszerű okból: a csomagolás minden cégnél jelentős költség, amely erősen befolyásolja az eladott termék végső árát. Ha jól elemzi és optimalizálja ezt a költséget, olcsóbb terméket kínálhat, előnyre tehet szert a versenytársakkal szemben, és akár nagyobb nyereséget is elérhet a saját cégének. Az első kérdés, amit a vállalkozónak ebben a második esetben fel kell tennie, egyszerű: mi a legolcsóbb, de ugyanolyan hatékony módja az áru csomagolásának és szállításának?

Az alábbiakban megpróbáljuk részletezni, példákkal szemléltetni és tisztázni az áruk csomagolásának és szállításának minden lehetséges módját a tevékenységi terület, az értékesítési modell és a csomagolóeszközök kezelése szerint, hogy a lehető legjobban megválaszoljuk a „hogyan fogom csomagolni és szállítani az árut?” kérdést azoknak, akik most kezdik, vállalkozást szeretnének indítani, és tisztán szeretnének látni ebben.

Egyutas vagy többutas raklapok?

Egy másik kérdés, amelyre a vállalkozónak válaszolnia kell, hogy a raklapot visszaszerzik-e az áru célhelyéről. Bár a „könnyű”, egyszer használatos (egyutas, one-way) raklapok beszerzése jóval olcsóbb, és a legjobb megoldásnak tűnhetnek, a többutas raklapok lehetnek a legolcsóbb megoldás, ha visszaszerezhetők és többször újra felhasználhatók.

Az alábbi példában feltételezzük, hogy egy egyutas raklap 10 lejbe kerül, egy többutas 40 lejbe, a többutas raklap visszaszállításának (visszaszerzésének) költsége pedig 3 lej.

Ebből az egyszerű elemzésből arra következtethetünk, hogy ha úgy becsüljük, hogy a raklapot 6-nál kevesebbszer használjuk, egyértelműen megéri az egyutas raklapot megvásárolni, ha viszont a raklapot legalább 6-szor használjuk, akkor a többutas raklap beszerzése éri meg. Természetesen, ahogy a szállításonkénti költség alakulása mutatja, minél többször szerzik vissza és használják újra, annál alacsonyabb lesz a szállításonkénti (vagy használatonkénti) költsége.

Ugyanez az elemzés megmutatja, mennyire fontos megérteni, elemezni és azt a raklapot használni, amelyik szállításonként olcsóbb, nem pedig egyszerűen a legalacsonyabb darabárút – különösen azoknál a cégeknél, amelyek saját logisztikai műveleteikben havonta több ezer raklapot használnak. Gondoljon azokra a cégekre, amelyek havonta több ezer, sőt több tízezer raklapnyi árut szállítanak. Ha például egy cég rossz raklaptípust használ – vagyis többutas raklapot, de csak 3-szor szerzi vissza -, a fenti táblázatból kiderül, hogy minden kiszállított raklapnyi árun 5,33 lejt veszít. Fordítva, ha egy cég egyutas raklapokat használ, holott a működése lehetővé tenné, hogy egy többutas raklapot 10-szer használjon és szerezzen vissza (ahogy például egy versenytárs teszi), akkor minden kiszállított raklapon 3,3 lejt veszít. Ha ezt megszorozzuk havi 10 000 kiszállított raklappal, világossá válik, hogy az a cég, amely nem gondolja át jól ezt a szempontot a raklapok beszerzésekor és használatakor, havonta több tízezer lejes veszteséget fog elszenvedni.

Nem EUR raklapok vagy EUR raklapok?

Tevékenységi területtől vagy termék(ek)től, de főként attól függően, hová kell az árunak eljutnia, egy új cégnek nem EUR raklapokra (egyszerű raklapokra) vagy EUR raklapokra.

Általános méreteiket tekintve a nem EUR és az EUR raklapok egyformák lehetnek, vagyis 80×120 cm, 100×120 cm vagy 80×60 cm méretűek; a két típus közötti különbség többek között a deszkák szélességében és vastagságában, valamint a tömbök (lábak) méretében van. A két raklaptípus részletes összehasonlítását blogunk egy külön cikkében találja: Raklapok vs. EUR raklapok.

A legtöbb esetben (legalábbis Romániában) a szupermarketekbe szállítóktól EUR raklapot kérnek, és ennek oka nagyon egyszerű: a szupermarketek rengeteg cégtől kapnak árut. Ha minden cég a saját raklapján szállítana, az üres raklapok tárolóterületén teljes káosz és nehézkes nyilvántartás lenne, hiszen ott „n” cég „n” féle raklapja lenne. Megoldás lehetne, ha a szupermarketek arra kérnék beszállítóikat, hogy egyutas raklapokon szállítsanak, ez azonban egyrészt hatalmas mennyiségű selejtezendő és hulladékként kezelendő raklapot jelentene – amit lehetőség szerint el kell kerülni, mert ez a helyes, és mert szükségtelenül nagy logisztikai erőfeszítést igényelne -, másrészt az egyutas raklapok, ahogy a fenti elemzésben bemutattuk, növelnék a rajtuk szállított termékek árát. A szupermarketek ezért egy szabványos, univerzális raklapot – az EUR raklapot – választottak, amelyen minden cég szállítja az árut, függetlenül annak típusától vagy tömegétől. Az EUR raklapok ideálisak erre, és éppen ezért részesítik előnyben őket a szupermarketek. Ha tehát például egy üdítőitalokat szállító cég 20 szállítást (20 kamiont) teljesít, amelyekből mintegy 700 raklap gyűlik össze, amikor ez a mennyiség összegyűlik a szupermarket udvarán, a beszállító kamiont küld, és visszaviszi az összes raklapot, amelyeket természetesen újra felhasznál más szállításokhoz. Az EUR raklap egy másik előnye itt, hogy a visszaszállításkor – mivel a szupermarket udvarán csak egyféle raklap van – senkinek sem kell pontosan annak a cégnek a raklapjait keresgélnie, amelyik a 20 kamion árut szállította. Mivel minden cég ugyanazt a raklapot használja, a raklapokat egyszerűen sorban felrakják, és nem számít, ha némelyik más cégtől származik. Így a szupermarket raklapkezelése a lehető legegyszerűbb, a szupermarketbe történő szállítás költsége pedig – bármilyen meglepő – még alacsonyabb is.

A nem EUR raklapoknak ugyanakkor megvan a maguk szerepe és haszna, amely más ágazatokban vagy tevékenységekben legalább ugyanilyen fontos.
Ezeket főként két helyzetben használják, és ebben a két helyzetben ajánlott inkább ezeket használni az EUR raklapok helyett, mert a szállításonkénti költség alacsonyabb lesz:
1. Amikor egy cég sok raklapnyi árut szállít egyetlen helyre, ahová nem sok más cég szállít, így nem alakulhat ki a szupermarketeknél fent leírt raklapkáosz, és viszonylag rövid időn belül elég üres raklap gyűlik össze a visszaszállításhoz. A legszemléletesebb példa a B2B kereskedelem. Például egy szerelőüzem 4 különböző beszállítótól 4 féle részegységet kap; miután lerakodta a részegységeket, a beszállítók raklapjait külön-külön 4 területen helyezi el. Amikor egy területen összegyűlik egy kamionnyi raklap, a beszállító elviszi és újra felhasználja őket. Ebben az esetben, mivel a raklapokat visszaszerzik, a fenti táblázatban kifejtettek szerint ajánlott a strapabíróbb, többutas nem EUR raklapok használata.
2. Amikor egy cég egyszerre kevés raklapnyi árut szállít különböző helyekre, hosszabb időközönként. Ebben az esetben akár évekig is eltarthat, amíg egy teljes kamionnyi raklap összegyűlik, így ilyen hosszú idő után a visszaszerzés lehetetlen és költség szempontjából is gazdaságtalan lenne. Példaként említhetünk egy céget, amely számos országba szállít 1-2 raklapnyi árut, mondjuk egy gyógyszeripari terméket vagy bizonyos alkatrészeket. Ha egy román cég havonta 2 raklapot szállít az USA-ba, vagyis évente 24-et, logikátlan és rendkívül drága lenne ezeket a raklapokat visszaszerezni. Ugyanez a helyzet, ha egy cég egy-két raklapnyi árut – mondjuk építőanyagot – szállít különböző kisebb raktárakba vagy építkezésekre az ország számos pontján: a raklapok visszaszerzése szinte lehetetlen, és ha meg is történne, nagyon drága lenne és nem érné meg. Ebben a második esetben tehát ajánlott az egyutas nem EUR raklapok használata.

Fa raklapok vagy műanyag raklapok?

Azt javasoljuk, hogy a műanyag raklapokat lehetőség szerint kerüljék, azon egyszerű oknál fogva, hogy műanyagból készülnek. A fa megújuló, könnyen lebomló és egyben olcsó nyersanyag. Ebből a szempontból világos, hogy a fa raklapok nem véletlenül uralják egyértelműen a világ raklappiacát: ezek jelentik a legjobb megoldást ezen a piacon. A többi raklaptípus, köztük a műanyag raklapok, elsősorban egy adott piac konkrét, gyakorlati igénye miatt léteznek (az élelmiszeriparban például azért terjedtek el a műanyag raklapok, mert higiénikusak, és könnyen tisztíthatók és újra felhasználhatók), másodsorban pedig egy-egy trend következtében (például a préselt faforgács vagy karton raklapok).

A Fa raklapok vs. műanyag raklapok című cikkünkben részletesebben olvashat a két raklaptípus hasonlóságairól és különbségeiről. Az alábbi táblázatban elmagyarázzuk, mikor van szüksége egy vállalkozást indító vállalkozónak fa raklapokra, és mikor műanyag raklapokra: