Elsősorban azoknak, akik raklapokból (vagy EUR raklapokból) szeretnének bútort készíteni, figyelembe kell venniük, hogy a raklap elemei elsődleges fűrészelés eredményei, vagyis a raklapok nyers, megmunkálatlan, gyalulatlan fűrészanyagból készülnek, és lehetnek rajtuk szilkák, egyenetlenségek, fűrésznyomok, látható vagy részben látható göcsök, lyukas deszkák, éles sarkok stb.
A bútoripartól eltérően, ahol másodlagos (finom) vágás történik, a raklapiparban elsődleges vágást alkalmaznak, mivel a raklapok esetében a fának nem kell olyan megmunkáltnak lennie, mint a bútoroknál: itt az áruk biztonságos tárolásáról és szállításáról van szó, nem a megjelenésről vagy a felületkezelés minőségéről.
Ha tehát új vagy használt raklapokból szeretne szép bútort összeállítani, javasoljuk, hogy a megfelelő szerszámokkal gyalulja le a fát. A gyaluláshoz szükséges szerszámok általában szakboltokban vagy a barkácsáruházak szerszámrészlegében kaphatók, megvásárolhatók, de gyakran bérelhetők is.
Emellett egyes raklapok sarkai le vannak törve (le vannak vágva), másoké nem. Raklapbútor esetén azt tanácsoljuk, hogy törje le a sarkokat: így „kevésbé fájdalmas” bútort kap, amely kíméletesebb a ruhákhoz és a cipőkhöz (amelyek beakadhatnak vagy megsérülhetnek ezekben a sarkokban), és szépebb is – mi, a szakmában dolgozók garantáljuk, hogy a letört sarkú raklapok sokkal mutatósabbak.
Egy másik fontos kérdés, hogy fessük-e a bútornak szánt raklapokat. Itt a dolog elég egyszerű, és ez a véleményünk: ha a raklapok újak vagy majdnem újak, a fa egészséges és mutatós, a raklapok pedig kemény lombos fából (bükk, tölgy, juhar, nyír, cser stb.) készültek, a lakkozást javasoljuk. Így megmarad a nyers fa természetes megjelenése és szépsége, a raklapok megőrzik eredetiségüket, a raklapbútor pedig előkelő, kiváló minőségű hatást kelt.
Ha a raklapok régebbiek (szürkések vagy akár feketék), a fa gyengébb minőségű, vagy puhafáról van szó – fenyőfélék (jegenyenyő, erdei fenyő, lucfenyő stb.), hárs, nyárfa stb. -, akkor a raklapok festését javasoljuk, és ahogy azt mindenki tudja, a raklapbútorhoz a leginkább ajánlott szín a fehér. A leglátványosabb eredményt csak fehérre festett raklapokkal lehet elérni. Ha más színt használ, gondosan válassza ki, és lehetőleg világos árnyalatot, nehogy a végén kudarc legyen belőle: elvesztegetett pénz, idő és csalódás.
Raklap vagy EUR raklap a bútorhoz?
Természetesen, amikor raklapbútort tervezünk, azon is gondolkodunk, milyen raklapból készítsük.
Romániában két általános kategóriába tartozó raklapból van bőséggel: az egyszerű raklapok (vagy ahogy a szakmában nevezik, „nem EUR raklapok”) és az EUR raklapok. Véleményünk szerint a raklapbútorhoz az EUR raklapok a leginkább ajánlottak, mert:
- szabványosak – vagyis az elemeik pontosabban vannak méretre vágva.
- nagyon strapabírók – az EUR raklapoknál használt szegek szabványosak és kiváló minőségűek, a szabványos összeállítási mód pedig szintén hosszabb élettartamot biztosít.
- jobb minőségűek, mint a nem EUR raklapok
- tovább tartanak
Nem javasoljuk, hogy olyan raklapokból készítsen bútort, amelyek:
– nagyon régiek (megfeketedtek): akármennyi „szívet” és ügyességet tesz is bele, a bútor nem fog olyan jól kinézni, mint ha új (vagy újabb) raklapokból készülne ugyanannyi ráfordítással. A megfeketedett raklapok ráadásul nagyon-nagyon régiek, így olyan bútort készítene, amelynek élettartama több mint felében már „lejárt”. Miért tenné ezt?
– nagyon rossz minőségű deszkákból készültek: a raklapok világában is vannak jobb és gyengébb raklapok. Válasszon minél jobbakat, vagyis göcsös, penészes, kártevős vagy rovarrágta deszkák nélkül, és rosszul vágott – hullámos, trapéz alakú vagy ékes (egyik végén vastagabb, a másikon vékonyabb) – deszkák nélkül.
– kilógó szegek vannak bennük: figyelem! Még ha vissza is veri őket, ha a szegek egyszer elkezdtek kijönni, nagy valószínűséggel újra ki fognak, és egy ilyen raklap selejtezésre való, nem bútornak. Vegye figyelembe azt is, hogy a kilógó szegű raklap ferde, instabil és ezért nem biztonságos lehet. Ha mégis ragaszkodik hozzá, hogy ilyen raklapokból készítsen bútort, javasoljuk, hogy verjen be új szegeket, majd húzza ki azokat, amelyek kifelé indultak. Ez jó megoldás, de csak részben, mert a raklapokat általában recézett vagy gyűrűs szegekkel, pneumatikus szegezővel szerelik össze, ezek pedig sokkal nehezebben jönnek ki a fából, mint a sima szegek – Ön viszont valószínűleg sima szegeket ver majd be kézi kalapáccsal. A pneumatikus szegező ráadásul 2-3 mm-rel a fa felülete alá süllyeszti a szegeket, ami kézi kalapáccsal lehetetlen: ott a szegek a deszka síkjában maradnak, és nagy az esély, hogy később beakadnak bennük a tárgyak. Más szóval: egy gyűrűs szegekkel összeállított raklap egy dolog, egy Ön által „összefoltozott” raklap pedig egészen más.
– nyárfából készültek: a nyárfa rönköt gyakran használják a raklapiparban. Ez a fa alkalmas az áru hordozására, raklapbútorhoz azonban egyáltalán nem javasoljuk. Mint tudjuk, a boltokban szinte minden fafajból találunk bútort, nyárfából azonban soha, mert ez nagyon gyenge minőségű, erősen víztelített, kevésbé tartós fa, amely könnyen vetemedik vagy hajlik, és meglehetősen rugalmas, így semmiképp sem alkalmas bútornak, még raklapbútornak sem. Hogyan ismerheti fel a nyárfa raklapokat? Legegyszerűbben a szagáról, ha ismeri, vagy látványra, ha tudja, hogyan néz ki a nyárfa (figyelem: lehet fehér, sárga vagy akár barna is, mivel több tucat faja létezik: fehér nyár, rezgő nyár, kanadai nyár stb.). Végül, hogy biztos legyen benne, egy keresőmotorral fényképeket kereshet erről a fáról, és így megállapíthatja, hogy a raklapok nyárfából készültek-e.
